Pszichopata kábulat
Megérkeztél, fáradtan
Nem időztél sokat.
Tovább álltál
Pedig már,
Majdnem kimondtam.
Nem szóltál te
Semmit sem.
Percekig hallgattál.
Alattomos módon
Védtelen tarkómhoz
Fegyvert fogtál.
Fenyegetve mondod
Meghúzom a ravaszt
Túl egyszerű lenne
Előbb megkínozlak
S csak aztán lesz véged.
Csuklom, összekötöd
Blúzom letéped
Csillanó késpengével
Marcangolod testem
Bámulsz az arcomba
Élvezed, hogy hörgök
Vérem íze szádban
Hiába könyörgök
Bordáim közé nyomod
Pengéjét a tőrnek
Azt kívánom, bárcsak
Meghalnék rögvest
Látom a szemedben
Nem végeztél, még nem
Haldoklásom gyönyörködöd
Újra szúr a késed
Izmaid megfeszülve
Vágod ismét belém
Még vagy harmincötször
Hogy biztos elélvezzél.
Ketten hentergünk
Kicsordult véremben.
Remegünk mind ketten
Én a félelemtől
Te az elmebeteg kéjtől.
Egy utolsó sóhaj
Nem érzek már semmit
Elvéreztem, életemnek vége.
Te végeztél velem
Pokolnak szülötte.
Testem holtan
Brutálisan meggyalázva
Rángatózó árnyékod
Fölém hajlik újra
Véres kezed búcsúzóul
Törlöd a hajamba
Egy utolsó mozdulattal
Kitéped a nyelvem
Álmatlan éjszakákon
Legyen mit nézned.