Vízhordó Katica

Torz

Kimondom kedvetlen

Te ajkad erre képtelen!

Régtől vagy te szolga,

Véreid cselédje, egy szóra.

Erőszakolja akaratod,

Szépre csomagolt asszonyod.

Meggyalázott pogácsádat rágod,

Hazudsz, és ámitod a valóságot.

Csalod, neveid őrzőjét.

Ó ez nem baj, dehogy.

Satnya féreglét világi dolog.

S mint azt idő igazol.

Kihasználva, megalázva

Azt hitted, hogy nyáladtól,

Ragacsos és szétázott,

Lehet kicsiny világod.

Te is csak egy tévedés vagy.

Vágy illatától, lebutult agy.

Ó te balga hímpéldány.

Álomvilágod hitvány.

Épp mint saját magad.

Beteg, kicsinyes, ócska.

Notorius hazudozó,

Hiteltelen pára.

Félelem, és szorongás,

A lelked hű takarója.

Igaztalan gondolatod.

Puhány tested hajtja.

Olyanná változtál,

Mit eltévedt elméd szült.

Szíved rég elzüllött.

Pocsolya, sár, mocsok.

Félelmetes, átkaidat.

Tested végre hajtja,

Ha már egyszer, az agyadtól,

Ezt kapta parancsba.

Bár értelmed korlátolt,

Nehogy azt hidd, balga.

Hogy az élet téged,

Kicsavarva hagyna.

Nem hagyhatod el árnyékod.

Mert könnyet, és vért hagytál

Érezd hát, még sok-sok évig.

Mit szavaiddal okoztál!

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat