Vízhordó Katica

A lelki katonák
 
Magukra oly ruhát vettek,
Mit a jelen se bírna el.
Vívnak oly csatákat.
Győzedelmes diadalt.
Reménytelen bukást.
Elfogadva, a megírt tudást.
Megélik nap nap után.
A ködből vett erővel szántják.
Jelenföldjébe vetett, múltbeli gabonát.

Az idő suhogó szárnya mögül,
Lépnek elő, rendületlenül.
Nem kérnek, nem mutatnak!
Nem várják a holnap,
kiállhatatlan súrlódását!
Lelküket évtizedekkel hátra hagyták.
Akkor veszik elő, ha maguk fajta,
harmatos hajnalból született,
emlékek simogatják a lényüket.

Nem a láb tud a legfáradtabb lenni!
Nem izmok, nem tudnak tovább vinni!
Leülni és nyugalmat álmodni,
sose vágyott elmúlást.
Mikor feljönnek a csillagok,
visszalépnek a ködbe.
Köztünk járó, szívből őrzők.
Érezni, elhaladnak mellettünk.
Letűnt, könnyek kínját cipelik.
Tisztességgel, becsülettel,
ha kell, temetik a megsárgult időt.

Kép forrása:

http://www.olomkatona.net

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat