Vízhordó Katica

Végső felvonás

Bár ordítva kérem
legyen már vége.
Tűnjön el minden.
Rút emberiség, kinek
a háború csak szükség.
Ijesztget minket,
a fentről jött ítélet,
közelít a világvége!
Gyarló emberek!
Csak nem hiszitek,
hogy pár nap alatt
kiszorít a végzet.
Hogy annyi bűn,
és keserv után,
egyszerűen vége.
Ó nem kedves
földihalandó.
Hiába vagy te jó,
A fajtánkat nézve
a homosapiens,
maga a földre szállt
gonosz, és métely.
Kikben nincs
szemernyi kétely,
minden az övék.
Saját hasznukra
ölnek, puszítnak.
évezredek óta
fojtogatjuk a jókat,
kínozva minden lényt,
hajtjuk rabszolga sorsba.
Az emberi tudat
fertőző állapot.

A Sors döntött,
ítéletet hirdet.
A vádlott álljon fel!
Nincs kegyelem!
Kíván-e megnyílni
az utolsó szó-jogán?

S az emberiség
erre így felel.

Ne hagyj el élet!
Bár öklöm odavág,
A tudományból
milliók gyásza száll.
Ha ölök hős vagyok,
ha üldözött gyenge.
Kit a világ szennye,
kivet magából.
Pusztítok bármit,
S még most is,
a szavakkal csalok.
A legnagyszerűbb,
és leggonoszabb
lény, én vagyok:
az Emberiség.
Te kegyes Sors,
vagy Isten,
felettünk lebegő,
jóságodból születtünk.
Közülünk való vagy,
ha most lesújt
a hatalmad.
Így van! Bocsáss meg,
szépen, szelíden
Hogy aztán tovább
ölhessük egymást.
Itt a Föld- nevű bolygón.

A büntetésünk kiszabták,
elmarad a világvége.
A teremtőnk, nem kegyelmez.
Pusztítsuk el magunk
rendre, szépen lassan
ezt a Földet.
Mert a jóság, igazság!
Remény nélkül el nem hagy.
Más nem marad,
mint a szabad-akarat.

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat